A vércsoportdiéta azon alapul, hogy a táplálékok java részében lektinek vannak, amelyek in vitro vörösvérsejt-agglutinációt okoznak. D’Adamó elmélete szerint az élelmiszerekben előforduló lektinek másképpen hatnak a különböző vércsoportú emberek szervezetére.

Ezen az alapon a más-más vércsoportú emberek számára nemegyszer gyökeresen eltérő diétát javasol. Így a 0-vércsoportúaknak lényegében nagy hústartalmú, ugyanakkor csekély tej-, tejtermék- és cereáliatartalmú étrendet tart kívánatosnak. Az A-vércsoportúak étrendi javaslata vegetáriánus jellegű, kevés tej és tejtermék fogyasztásával. A B-vércsoportúaknak vegyes étrendet, az AB-vércsoportúaknak pedig kis hús- és gabonatartalmú étrendet tart megfelelőnek.

A szerző szerint a vércsoporttól függ, mely élelmiszerek hasznosak és melyek károsak szervezetünk számára, hiszen ételeink egy részében olyan fehérjemolekulák (lektinek) is találhatók, amelyek vércsoport-specifikusak. Vagyis ha számunkra káros lektineket juttatunk szervezetünkbe, az előbb-utóbb betegségekhez vezethet, míg ha nekünk kedvezőeket fogyasztunk, az kifejezetten jótékony hatású. A lektinek a különböző vércsoportú emberek szervezetére másféleképpen hatnak, ezért eltérő vércsoportú alanyok számára más-más ételt ajánl, illetve utasít el.

Valamennyi vércsoport közül a 0-s a legősibb, amely a vadászó-halászó korszakból származik, így a 0-s vércsoportúak számára D’Adamo szerint elsősorban a húsalapú táplálkozás javasolt. Idővel, ahogy őseink áttértek a földművelésre, állattartásra, megjelent az A-vércsoport, így az ide tartozók, jól teszik, ha inkább a növényi alapú élelmiszerek felé fordulnak. A B-vércsoport a vándorló, nomád életforma során jött létre, a hús és a tejtermék fogyasztás hatására. Legújabb az AB-vércsoport, amely a különböző fajták keveredése során jött létre, így az ajánlás is az A- és a B-vércsoport számára javasolt ételekből áll össze, de inkább a vegetarianizmushoz közelít.

Forrás: www.uj-dieta.hu